Épp csak megírtam a 2 héttel korábbi írásom, amikor vezetés közben megláttam egy reklámot, amitől a lélegzetem is elállt. Nem azért, mert annyira tetszett, hanem annyira idevág.

Hogy jut eszébe egy marketingesnek egy ilyen szlogen: „a kenyérre kenhető szeretet”? Innen persze csak 1 lépés volt eljutni a szív alakú kenyérszelethez. Azt kell mondjam: zseniális! Zseniálisan megvezeti mindazokat, akik hagyják magukat. Pár éve még én is közéjük tartoznék, és ez nem múlt el nyomtalanul, mert dühös vagyok a reklámra (mondtam volna akkor. Ez lefordítva ma ezt jelenti: dühös vagyok, hogy ez a reklám emlékeztet arra az énemre, akit még meg lehetett vezetni ezzel. Dühös vagyok saját korábbi naívságomra és tudatlanságomra).

Mindazoknak, akik számára a szeretet kifejezése leginkább az étkezésben nyilvánul meg ez egy zseniálisan kitervelt reklámfogás. Reggel, munkába menet látom a reklámot a szemem sarkából, a buszmegállóban, tetszik a szív alakú kenyér, kellemes a szöveg, jó érzéssel tölt el, és ezt szépen elraktározom az agyamban. Később, egy nehéz nap délutánján, mikor berohanok a boltba – és tudom, hogy még a gyerekért is kell menni, meg még fogadóóra is van, és vacsorát kell főzni, és mikor lehetek a férjemmel, és vajon mikor lesz 5 nyugodt percem leülni és kicsit a magam igényeire figyelni, és elolvasni azt a cikket, amit már 2 hete szeretnék – akkor az agyam számítógépe kidobja belső vetítővásznamra ezt a reklámfotót, mint a felsorolt problémáimra az üdítő megoldást. Hát persze, hogy őrültként keresem az elixírt, vagyis a szendvicskrémet.

Nem kóstoltam meg, azonban elolvastam az összetevőket. Gyakran készítek tonhalkrémet, az s.k. tonhalkém nálunk a No.1. tehát én maradok annál. (Tudom, a képen lazackrém van, azt nem szoktam készíteni, és ilyen csomagolásban tonhalkrém is kapható.)

De miről is szól ez az egész? Arról, hogy ebben a rohanó világban azt remélem, hogy a szeretet is megvásárolhatom, kenyérre kenhetem, és egy gyors mozdulattal tálalhatom is? Igen, a szeretet része a törődés, a gondoskodás és a táplálás is, de vajon tényleg ez ennyivel helyettesíthető? Nem hiszem.

Szerintem a szeretethez szükséges az idő, vagy inkább az időtlenség: azt futtában nem lehet „csinálni”. Amikor tényleg szeretek valakit, amikor a szemébe nézek, figyelek rá, megérintem, akkor megszűnik az idő. Közben lehet, hogy egy pillanat telik el, lehet, hogy egy élet, ezt előre nem tudom tervezni, ez csak van, történik, áramlik, hagyom.

gyb