Késő délután, élelmiszerbolt, hosszú sor a kasszánál. Régebben feszült és türelmetlen voltam hasonló helyzetekben, ma kihasználom a sorban állás idejét is és figyelek; nézem mi zajlik a környezetemben és figyelem, hogy az hogyan hat rám.

Előttem telepakolt bevásárlókocsi, benne 2-3 év körüli kisfiú, apuka tolja a kocsit, anyuka nyüzsög, még eszébe jut egy-egy árucikk és visszaszalad értük. Kisfiú láthatóan unatkozik és nyűgös – hát hogyne lenne az, láthatóan semmi érdekes nincs abban, hogy ott ül a kocsiban. Szól anyukához, de a hangosbemondó rekláminformációja elnyomja vékonyka hangját. Többet nem szól, nyújtózkodni kezd, hátha eléri anyuka táskájából kikandikáló műanyag palackot, és lám, sikerül neki, már fogja a kupakot, de ekkor anyuka arrébb lép, és kisfiú kezéből kicsúszik a kincs. Látom újra szóra nyitja száját, végre apuka észreveszi, majd nyúl anyuka táskája felé a palackért. Anyuka odakap, majd magyarázza, hogy majd ő, mert a kilógó palack az övé (az hagyományos kupakos), a kisfiúé a másik, és látom is, hogy előkerül a táska mélyéről egy halványnarancs színű lével töltött palack, aminek olyan cumi szerű kupakja van.

Kisfiú kortyol, és anyuka már nyúlna is a palackért, de a fiúcska nem adja, erősen tartja két kézzel, és mondja, hogy – még fogom, szomjas vagyok – ezt bizonyítandó ismét kortyol. Ahogyan az ízes léből újra és újra iszik, láthatóan egyre nyugodtabb lesz. Ekkor anyuka is előveszi saját palackját és ő is inni kezd. Én pedig, nézem a jelenetet, és kezd összeállni bennem egy kép. Látszólag milyen egyszerű és milyen apró lépések vezethetnek egy függőség kialakulásához. Először csak kipróbáljuk azt, ami a szemünk előtt van, hogy kicsit eltereljük a figyelmünket az unalmunkról, vagy bármilyen „nemszeretem” érzelemről. Ilyen helyzetben jól esik inni valami ízeset. Később esetleg rágnánk valami szilárdat is – egy kis ropi, vagy csoki, ami kéznél van. És ahogyan egyre többször keresünk ilyen elterelő megoldást, úgy erősítjük a fejünkben azt az idegpályát, mindaddig, míg hasonló érzelmi állapot létrejöttekor, egyszer csak teljesen magától, automatikusan nyúlunk az üdítőért, vagy valami rágcsáért – később pedig esetleg a cigarettáért...   

A következő alkalommal, amikor valamilyen innivaló, vagy rágcsa, esetleg cigaretta után nyúlnál, lassítsd le a mozdulataid. Nem kell, hogy erővel ellenállj a „kísértésnek”, és ne is bántsd magad azért, ha ilyesmit kívánsz, csak légy tudatos a mozdulatra, és figyeld a benned lévő érzéseket. 

gyb