Az, hogy ki mit "hozott" otthonról, egy igen meghatározó része a Tudatos Étkezésnek.

Ha gyerekként szeretted a közös családi étkezéseket, mert azok vidáman teltek, olyankor volt együtt a család, akkor beszélgettetek, gyakran a kedvenc ételedet készítették, és nem kellett olyasmit megenned, amit nem szerettél, akkor bizonyára felnőtt életedben is fontos szerepet játszik a közös étkezés, és az, hogy annak megadd a módját.

Ha a családi étkezésekhez rossz emlékek fűznek - kötelező, "meg kell enni" ételek, vagy olyan mondatok, hogy "addig nem kelsz fel az asztaltól, míg meg nem eszed a vacsorát", esetleg rendszeres családi viták színhelye volt az étkezőasztal - akkor ezek olyan emlékeid lesznek, melyeket nem szívesen idézel fel, netán legszívesebben elfelednéd azokat, és ha ezt a témát még nem jártad körül, akkor a közös étkezés számodra még most is valami kötelező, esetleg kerülendő időtöltés.

Amennyiben az étkezés feltételekhez volt kötve, vagy az étkezés az ajándékozás ill. büntetés valamilyen formája volt, akkor figyeld meg magad, mert előfordulhat, hogy még a mai napig étellel ajándékozod, vagy épp étel-megvonással bünteted magad.

Esetleg gyerekként állandó téma volt a testsúlyod (akár sovány voltál, akár duci), vagy eleve téma volt a családban a testsúly (örökletesség vagy hajlam miatt); figyeld meg, hogy az akkor hallott mondatok mennyire alkotják jelenlegi étkezésed fő "szabályait".

Az étkezésünkre olyan családi történetek is erős hatással lehetnek, ha a felmenők között valaki éhen halt, vagy a háború alatt sokat éhezett a család, még akkor is, ha erről a szüleink nem beszéltek (esetleg nem is tudtak róla). Az ilyen belénk kódolt mintákra is fényt deríthetünk saját étkezési szokásaink türelmes, rendszeres megfigyelésével.

Felmerülhet Kedves Olvasóban a kérdés, hogy miért érdemes ennyire részletesen kutatni a családi mintákat. Azt gondolom, hogy a valódi szabadság nem csupán a döntés szabadsága (én választok abban, hogy mit és mikor eszem, vagy éppen nem eszem), hanem pontosan tudom, hogy mi van a döntéseim hátterében, és tudom, hogy miért azt a döntést hoztam meg.

gy.b.